Stjernesymbol i menu


Egy uj világkép
 

Martinus széles körű írói életművének néhány szellemi-tudományos elemzéséhez itt olvasható bevezető.

Az emberek tudata formálja világképüket 
A történelem során az emberiség képeket teremtett a világról. Mítoszokat és vallásos történeteket teremtettek, amelyek magyarázatokat adtak a világ kinézetéről, az életről és a halálról. Az egyéni világnézet nemcsak egy ábrázolása a világnak. Ez szintén a mindenkori társadalom uralkodó tudatállapotának a lenyomata is. A világnézetek történelmi fejlődését megfigyelve nyomon követhető az emberiség tudatfejlődése –nyomon követhető a lélek útja a történelemben. Tudjuk követni, ahogy világnézetek megjelentek, és ahogy később eltűnnek. Ezt a tudatfejlődést Martinus egy átfogó perspektívába helyezi bele egy teljesen új világkép ismertetésével.

Az emberiség különböző kulturális korszakokon ment keresztül
Martinus  ezzel a meglepő éleslátással jelen meg, hogy az emberiség tudatának fejlődésében  ezek a változó világképek egy magasabb tervet  – egy törvényszerűséget követnek

Az emberek különböző misztikus és vallásos kulturális korszakokon haladtak át. A korábbi korszakok a háboru a bosszú és a többistenhit elvein alapultak a későbbiek azonban csak egy istent imádtak és – mostanáig részlegesen hasztalanul –a felebaráti szeretet követését sugallta. A fejlődés során még később egyes emberek elveszitették bizalmukat a hagyományos vallásokban és azok rég elmúlt elképzelésiben és erkölcsi felfogásukban. Ez az intelligencia fejlődésével egy ütemben történt, miközben egyre nagyobb jelentőséget kaptak a környezetből szerzett gyakorlati tapasztalatok. Természettudományok és  szekuláris humanista és pszichológiai elméletek bukkantak fel amik  együttesen egy materiális világképet alkottak. Ez azonban Martinus szerint nem az emberiség tudatossági fejlődésének a végállapota..A különböző tudatformák, amelyek a történelem folyamán megjelentek, különböző állapotok átélésére adnak alkalmat az élet utján.

 
Az élőlények fejlődése vagy átalakulása halad előre, bár emberek néha azt gondolják, hogy ez nem elég gyorsan történik. A mai dőkben egy erőltetett fejlődésen megyünk keresztül, minden gyorsabban történik most, mint évszázadokkal ezelőtt. Ezért özönlik a földi emberiségre tapasztalatanyaggal. A nagy világháboruk, forradalmak, munkanélküliség, a sok fizikai és a lelki betegségek, egyéni megpróbáltatások, ami minden embert érint, mindez hozzájárul ahhoz, hogy az emberiség vágya a béke után erősebb és erősebb legyen.
( A szellemi irányváltás, Kosmos nr.21.1972)

Materializmusnak nincs válasza az élet értelmének kérdésére
Materializmusnak két jelentősége van. Az egyik a megismerés, csak az anyag számit valóságnak. A másik értékszerű: mindenekelőtt az anyagi javaknak elérését értékeli. De ahogy halad az idő, a szellemi érdeklődés hiánya oda vezet, hogy sokan egyre inkább el fogják veszíteni látóterükből az élet lelki dimenzióját. Arra összpontosítanak ami ”halott” – és emiatt egy idő múlva elveszítik az érzéküket az élőre. A materialista világkép nem képes az embereknek valami erkölcsi iránymutatást vagy magyarázatot adni arra, miért van szenvedés a világban és, miről szól az emberei létezés.

Tapasztalatok tudást és hozzáértést adnak
Az első pillantásra az egyes embereknek úgy tűnhet, mintha a kulturális és a történelmi tudat csak olyan valami lenne, ami másokkal történt – az elmúlt időkben élő emberekkel. Martinus elemzéseivel megnyílik az egyén és a társadalom kapcsolatának perspektívája. Az egyének sok életen keresztül fejlesztették ki a tudatukat. Mindnyájunknak  része van a multban és a jövőben. Az élet Martinus szerint egy hosszú fejlődési- és képzési terv, az egyénekhez hozzáalkalmazva. Az ember az élet alapvető ellentéteinek átélésével – boldogság és szenvedés - fejleszti ki a tudatát. A tudatlanság miatt elkerülhetetlenül követ el hibákat és ez által fájdalmas következményeket és értékes tapasztalatokat szerez be.
 

A bölcsesség kincseskamrája, az intuició kifejlődése

Az élet közvetlen beszéde mély nyomokat hagy az egyes emberekben, sok-sok életen át. Ezek a nyomok alkotják a lényegét annak, hogy mi az élet. Az ilyen lényegek teszik gazdagabbá az emberek individuális tudatát. Ez a bölcsesség kincseskamrájának tekinthető, amely alapot hoz létre az intuíció jövőbeli használatának. Az intuíció működésének első jeleit néhány művésznél és tudósnál látjuk. Egy jövőbeni, előrehaladott állapotban egy etikailag magasra kifejlődött és jó ember maga tud dönteni, hogy az intuíciót használja az élet törvényszerűségének tanulmányozásánál, átélje a saját részét a végtelenségnek, és kapcsolatba kerüljön az Istennel. Ilyen módon alkotta meg Martinus az életmunkáját és ez által egy új és széles körű világképet tett hozzáférhetővé a földi emberek számára. Ebben a világképben a vallás egy új intellektuális formában jelenik meg, ahol védőbeszédet képvisel minden élőlény számára.

Változó nemi szerepek, a szexualitás és a szerelem

Martinus a legfontosabb élettörvény következményeit vezeti be a sokoldalú és megoszlott életátélésbe, amiben a modern emberiség létezik. Martinus számára nem meglepő, hogy sok ember azt éli át, hogy idegenek az életben. Azok a tapasztalatok, amelyeket az emberek betakarítanak, mélyreható változásokat hoznak létre a tudatukban. Egyre több ember fogja azt átélni, hogy nem olyan lelke van, ami illik egy tradicionális életformához és a tradicionális nemi szerepekhez, amelyekben erős a nemek közötti megosztottság. A modern ember, növekvő mértékben fejleszt ki női(es) és férfi(as) tulajdonságokat. A női(es) felfénylik a férfiban és a férfi(as) pedig a nőben. Ez változásokat okoz a család- és a társadalomstruktúrában – a szerelmi életben és a szexualitásban. Ilyenformán úgyszintén különböző fejlődési fokozatok vannak a szeretet és a szexualitás útján.
 

Az élő világmindenség. Fejlődés egy humánus világállam felé.
A perspektíva az életről, ami Martinus előtt megnyílt, az isteni tudatban való beavatásának egy része volt. Martinus szerint az Isten az egész világmindenséggel egyenlő, magában foglal egyaránt férfi és női tulajdonságokat. Martinus egyetért a csillagászokkal abban, hogy a fizikai világtér óriási, magában foglal mindent az elemi részektől a galaxis rendszerekig. De ő a mindenséget egy élő összességnek tekinti, ebből következik, hogy Martinus egy szellemtudományos világképet alkot. A tudatot, a fejlődést irányító szervnek tekinti, beleértve a biológiai fejlődést is. A különböző fajták csírái a lelki szinteken vannak, e fajták lassan áthatolnak, megnyilvánítják az életüket és kifejlődnek amennyire ez lehetséges a fizikai területen.  Az állatvilágban küzdelem folyik a létezésért. Martinus az embert – a természettudományhoz hasonlóan – olyan élőlénynek tekinti, amely az állatvilágból fejlődött ki. Martinus azonban állítja, hogy ez a fejlődés még mindig tart, még mindig nem vagyunk teljesen kifejlődve, mint emberek. Még nélkülözzük azokat a tapasztalatokat, amelyek - többek között – ki fogják fejleszteni a rokonszervet, toleranciát, a szociális megértést és az erkölcsi képességeket. Ezekből majdan egy igazságos és mindent szerető világegyesűlet születik – és egy új, túdatosabb kapcsolat Istennel.